A romok nagy eszméket ébresztenek bennem.
Minden elpusztul, megsemmisül, elmúlik.
Egyedül a Föld marad még meg.
Egyedül az idő tart még.
Diderot-nál kevesen tudták jobban átadni azt az érzést, amelyet a romok látványa ébreszt az emberben.
De mi is a rom?
Mikor tekinthetünk egy elpusztult épületet irodalmi és művészi értelemben is romnak?
Hogyan változik a ,,romok poétikája” a francia forradalom pusztításainak hatására és alakul át a ,,romok esztétikájává”?
Miként válik a romról való elmélkedés a társadalomkritika eszközévé?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a kötet, amely a felvilágosodástól a romantika koráig tartó időszak romszemléletének változásait tekinti át.
