Leírás
azért van ott, hogy szeretőket szerezzen magának, hanem azért, hogy harcoljon. Ezek az igazi bukások az ember életében, ez az ostrom, ez a kapituláció: amikor a helyes
nézetek megsemmisülnek, amikor kivesznek az emberből.
Epiktétosz a Kr. u. 1-2. században élt, sztoikus filozófus volt. Jelen kötet tartalmazza minden fennmaradt szövegét.
Főműve, az Arrhianosz által lejegyzett Beszélgetések (Diatribai) négy könyve és a töredékek itt olvashatók első ízben magyarul, míg a legfontosabb tanításokat röviden
kifejtő Kézikönyvecske (Enkheiridion) terminológiai szempontból javított fordításban jelenik meg újra.
A szövegek egyedülálló bepillantást nyújtanak a sztoikus etika érett korszakába, de nem csupán történeti szempontból érdekesek: Epiktétosz számára a filozófia elsősorban arra tanít, miként kell élnünk. Bár a főmű tömören számot ad az alapvető sztoikus metafizikai tanításokról is, a sokszor mester és tanítvány között zajló beszélgetések témája nagyon is gyakorlati: hogyan kezelhetünk megfelelő módon bizonyos nehéz élethelyzeteket és negatív érzelmeket, amelyekkel minden embernek szembesülnie kell. Az epiktétoszi tanítás legfontosabb alapelve az, hogy meg kell tanulnunk különbséget tenni azon dolgok között, amelyek rajtunk múlnak, és azok között, amelyek nem, mert csakis így tehetünk szert a zavartalan lelkiállapotra.
A kötetet az epiktétoszi alapfogalmak szótára, valamint Steiger Kornél tanulmánya zárja, amely Epiktétosz lélekterápiájának mozzanatait elemzi, s elhelyezi a filozófus gondolkodását a sztoikus filozófia történetében.
